Ady Endre: Az én sirásom

Akit én siratok, ne sírjonS aki temet, az sírt ne ásson:Én vagyok a temető-királyS mindenható az én sirásom.Ha én sírok, a nagy Élet sír,Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok.Az eleve-elrendelés zúg,Ha én fájdalmasat kiáltok.Akit szeretek, annak könnyet,Fájdalmat tudok...

Ady Endre: A mindszenti temetőben

Megint ott vagyok elverten,Túl a nagy, családi kerten,A mindszenti temetőben,Gondolatban s balogul:Megint nincs semminek céljaÉs ezernyi kétség-héjjaMegint a szivemre hull.Itt, szivemre, éhes csőrrel,Húsevővel, vérevővel,Héja-csapatok lecsaptakS már sikoltni sem...

Ady Endre: Egy koporsó felett

A nóta tán virágról szólott,Mely elfonnyadva hullt a porba…A rongy-falakra ráborultál,Zokogtál, sírtál fuldokolva…A ‘nagy tudat’ akkor szállott meg,Hogy, míg meg nem fojt, el ne hagyjon,A halál akkor jegyzett volt el,Szegény, rajongó...

Ady Endre: Haza…

Én Istenem, de szomorú utazás lesz.Úgy reszketek, félek tőle,Mintha nem is hazamennék,Hanem messze idegenbe,Egy szomorú temetőbe…Abban a kis fehér házban, tudom én jól,Csak nagyobb lesz majd a bánat.Hogyha tudnák, mivé lettem,Gyöngéd szóval nem hívnának,Előre...

Ady Endre: A Mese meghalt

Mese-zajlás volt. Még élt a MeseS egy tavaszon én valakire vártam.Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,Parthoz sodort egy illatos mesét,Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,Új mese volt ez s az árny csodasápadt.Mindig...