Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért,...

Ady Endre: Közel a temetőhöz

Egy ablaka lesz a szobámnakÉs arcomon ezer redőS száz lépésre a temető.Kis temető a falu alján,Olyan szelíd s mégis merész:Holdas éjen szemembe néz.Hajnalig bámulunk egymásraS olykor a lelkem is remeg:Jaj, a temető közeleg.Engem is visznek titkos szárnyakS már azt sem...

Ady Endre: Megint sokan néznek

Megnézem magamat:Megint sokan néznek:Vagyok érdemeltje,Vagyok-e valakijeE sokan-nézésnek?Olyan messze esikTőlem már a hívság,Hogyha megtörténnék,Más akkor se volna, mintSzomorú csacsiság.Vén, léha életem,Légy tanum e pörhöz,Lásd, hogy időm örvényS úgy futnak el...

Ady Endre: Az eljátszott öregség

Ahogy nőnek az árnyak,Ahogy fogynak az esték,Úgy fáj jobban és jobbanAz eljátszott öregség.Ez az én két vén szememHabár sok szépet látott,Mosolygós öreg úrkéntNem látja a világot.Nem fogok bocsánattal,Víg arccal tündökölniS fiatal vétkek fölöttPálcát tréfásan...

Ady Endre: Csépel az idő

Csépel az idő, hatalmasan csépelS ahogy kiveri testem-lelkem szemét,Kezdek megtelni balga bölcsességgel.*”Talán ez a jó: törött szalma sorsa,Talán ez a jó: a kicsépelt szemek.Bárcsak mindennek vége-vége volna.””Kis céljaikat mások űzzék,...