Nincsen a világon, semmi sincs,
Hazudunk, belül boszorkányos,
Kicsi körön,
Még bús öröm sincs a tanyánkon,
Nincsen öröm.
Gyászaink sem gyönyörüek, jók,
Nem zsoltározók, régi teltek
S kiket sziveltek
Tegnap még a szivek,
Ma úgy temetik el fásan,
Mint temetendőt.
Urak még a jól-lakott bendők,
A tegnapi urak,
A tegnapi öröm.
Kényes, fájó életem inkább
Összetöröm,
Mint fajzatom undorát lássam.
Emberség és jóság csak szavak
S a meghatott,
A megrémült világ nincs sehol
S fáj, hogy vagyok
S fáj, hogy nem lehetek büszke arra,
Hogy ember vagyok.