Bús, sáppadó poéta-ember,
Édes, bús nóták dalolója,
Még egy tavaszt várt türelemmel.
S ahogy megjött a fecske, gólya,
Ahogy az élet újra támadt,
Elébe nyargalt a halálnak,
Meghalt, amikor minden éled,
Csak azért, mert hát: szép az élet!
Tele volt a szíve még dallal,
Csak a tüdője volt a fogytán,
Nem harcolt, szegény diadallal,
A fátum ujjong összerogytán.
Bús, sáppadó poéta-ember
Szívében dallal, szerelemmel,
Nagy szomjúsággal sírba lépett
Csak azért, mert hát: szép az élet!