Hogy csak már félig eljöhettem,
Gyuladoznak a lámpa-lángok:
Nem vagyok otthon s még nem messze
És máris majdnem látva-látok.
Szép sorssá és törvénnyé válik
Minden, hogyha messziről nézik.
A Halál is borzalmasan szép
S minden, miben a Halál érzik.
Óh, hazai Halál, ki bennem
Úgy járkálsz, mint földemen, otthon,
Már hall szivem és külön nótát
Nem kell, hogy léptedre dobogjon.
Nem kell (tán), hogy eztán is fájjon
A fájdalommal védhetetlen
S hogy remény nélkül viaskodjak
A fajtám ellen, magam ellen.
Az Élet a maga dülőit
Haláltól távol válogatja
És a Halál jár közelünkben.
Béke és nyugovás fogadja.
1914. március