Ím, itt van a hónyom alján
Orosz, francia, rác és talján
S itt van az életem balján
Minden tévedésem.
De huncut nem leszek mégsem,
Mert szép és jó a szív-verésem
S a „nem tudom”-t szívvel vérzem
Legjobbat akarván.
„Nem tudom”-nak nekiállván
Borzasztó. Én, te, nehéz bálvány:
Be jó a szív, hogyha márvány,
Be jó: „nem tudom” – s vége.
1915. május