Szegény fiuk, kiknek hallanotok
Csak megvénült könyveinkből lehet,
Mit súgnak az éji Szajna-habok.
Évezred halt meg, nemcsak ezredek
S tőletek egy szent világ elmaradt
S benne Szépért-kóborló emberek.
Az élet él, újúl, győz és szalad
És nektek hát tudhatni sem lehet:
Milyen szép volt, milyen tágas, szabad.
Csak megvénült könyveinkből lehet,
Csak őrködő emlékünkből szabad
Kisejteni a volt szebb éveket.