Ugy járok az azúr parton,
Mint királyfi… Azaz pardon:
Mint új rangu magyar báró,
Pénzözönben, fényözönben
Nyakig járó.
Meg is ismer tán a tenger:
Sápadt ember, álom ember,
A vagyona néhány nóta
S ez is nyomja egy bizonyos
Idő óta.
Így van, így van… Ezt se költöm…
Odahaza, magyar földön
Kelletlen a régi fajta,
Új tábor van rangra, pénzre,
Könyvre, dalra…
Ki itt jár az azúr parton,
Azt sem tudja, merre tartson,
Nem új magyar s nem is báró:
Régi magyar, ennélfogva
Világ-járó…
1904. október 20.