Öreg, dús ház, átkos, rémes,
Kisértetes, bús-regényes
S csodálatos: laknak benne
S hogyha az ablaka lángol,
Millióknak döglik kedve.
Szememet az öreg háznak,
Emlékemet sok év-száznak
Feszítem és nagy-bámulva
Kérdem: volt Kálmán királyunk
S boszorkányok hány év mulva
Hagyják el az öreg házat.