Fekete, komor árnyát
Láttam a Hortobágyon, az Égen.
Száz tornyú Köd-város előtt
Strázsált vad-kevélyen.
Vész-álmú, gyönge Isten,
Ki könnyes gőggel mered a Napba.
Olyan volt, mint én. Esküszöm:
Atyáimnak atyja.
„Atyám, a cifra ködben,
Megállj.” Ő álmodik. „Megállj.” Esengek
S ő szállt sötéten, álmodón,
Mint csoda-felleg.
Köd-város ingott-ringott.
„Jaj, szétszakad mindjárt ezer rongyra,
Atyám.” Rám néz s lép bátoran
Toronyról toronyra.