Dacos arccal, száraz szemekkel
Nézni be a világba könnyebb,
Nékünk volt egy hazug barátunk
S elűztük: a Könnyet.
Ugy-e jó volt, amíg mi sírtunk?
Nyugodt volt a nagyúri asztal.
Minket pedig tápláltak szépen
Pappal és malaszttal.
Bérenc a Könny és mi elűztük
S hogy elűztük, azóta látunk,
Oh, Könny, te emberdüh-sikkasztó,
Áruló barátunk.
Nem akarunk olcsón enyhülni,
Nem akarunk mi elcsittulni,
Könnynél a vér százszor, ezerszer
Szebben tud hullni.
Nagy idők érkeznek, fölöttünk
Készülő, nagy harcok dörögnek.
Nem kell a Könny. Ugy-e, testvérek,
Mi nem sírunk többet?
Népszava, 1907. november 3.