Kisbíróm, a Kétség, vallatott:
„Ember, mit akarsz és ki vagy?”
„Sírok és a síróké vagyok.”
„Van-e tűrni másokért erőd?
Van-e nagy, igazi hited?”
„Nincs, de meghajlok a hit előtt.”
„Milliók könnye nem sok neked?
Miért nem sírsz csak magadért?”
„Mert én mindenkiért szenvedek.”
„És ha meghalsz a kínok alatt?”
„Milliószor szebben halok,
Mert az én sok könnyem itt marad.”
„S ha tovább is így csörtet a lét?”
„De a könny-ár majd összegyűl
S elönti a világot: elég.”